Mivel nem hajlandó Mangó és Málna a nagy volierükben aludni, éjszakára még mindig átteszem őket a kis alvókalitkába, reggel meg vissza a nagy volierbe.
Mikor este-reggel teszem át őket, mindig egyesével szoktam és megszeretgetem alaposan mindkettőt.
Ma reggel szokás szerint teszem át először Mangót (mindig ő rohan először hozzám, neki kell az elsőnek lennie), alaposan megszeretgetem, s berakom a volierbe, becsukom az ajtót.
Utánam füttyent, ahogy szokott, én súgva mondom: Csend legyen, a többiek még alszanak!
Málnát szeretgetem éppen, mikor halkan megszólal Mangó: Anya! Elég volt már!
