Hétfőn elég tollasnak találtam a két picúrt, ki is raktam őket egy órára a kis kalitkába. Egyúttal kaptak pici almakockát, mexikói zöldségkeveréket.
Kezdetben nem akarták egyiket sem megkóstolni, de szép lassan belejöttek a csipegetésbe.
Tegnap, csötörtökön úgy gondoltam, megpróbáljuk a magkeveréket is. Meglepetésemre mindkét pici a zöld színű pelletet kezdte el eszegetni, majd a fehér, kisebb méretű szotyit.Persze azóta kóstolgatják a többi magot is.
Már csak naponta 4x esznek tápot, közte ott a zöldség-gyümölcs, magkeverék.
Mára odáig jutottunk, hogy vagy csipegetnek, eszegetnek, vagy pihennek, s az éjszaka kivételével a kalitkában töltik az időt.
Éjszakára még visszarakom őket a helyükre, ahol felnőttek, de nincs fűtés, csak egy könnyed takaró.
Mangó kezd el mindent, Málna mindentől fél kezdetben, aztán persze belejön ő is.
Mangó folyton nyafizik, Málnának alig van hangja.
Mangó már próbálja a magocskát fogni a lábával, Málna még nem.
Néha morogva verekednek, nagyon viccesesn csinálják:-))))
Mangó már csipkedi a játékot is.
Mindketten fel tudnak mászni a kb. 10 cm magasan elhelyezett ülőrúdra, s ott a csőrüket a hátukra téve pihennek.
Mikor Chanelem üvölt, már nem menekülnek a kalitka legtávolabbi sarkába, hanem zavartalanul folytatják a csipegetést, alvást, mikor mit csinálnak éppen.
Kati! Igazad lett! Mára bebizonyosodott, hogy Chanel miattam üvölt álló nap!
Tegnap, mikor kiengedték a fiúk (amilyen ócska állapotba kerültem, nekem nincs erőm hozzá), odarepült az ágyamra és dumált hozzám amolyan arásan: Ara? Ara! Hmmm.....?
No, szóval ilyen stílusban. Aztán mivel így hízelgett, s nem lehetett visszatenni a játszóterére, mert marni akarta a fiúkat, gondoltam, megsímogatom. Óvatosan megsimiztem a szárnyát, a csőrét, s eszébe sem volt tiltakozni. Ezt pici kora után már nem engedte meg nekem.
Nem is gondoltam, hogy így hozzám nőtt ez a rosszcsont:-)))
Persze ezután Baba sem maradhatott ki a szeretgetésemből, ő is itt hízelgett nekem egy darabig.:-)))
Tisztára az volt az érzésem, mintha a két ara azon versengett volna, melyikük tudja jobban kimutatni a szeretetét.:-))))
Érdekes, hogy mikor rosszabbul érzem magam, a két jákó fióka is sokkal bújósabb. Olyankor nem úgy bújnak, mint máskor, hanem kinyújtják a nyakukat olyan hosszúra, mint a libák, s teljesen hozzámsímulnak.
Nagyon megható a ragaszkodásuk....