Kb. 10 éve Budapesten voltunk egy nagy Díszmadár kiállításon. Életemben először láttam, símogattam ekkor kék-sárga ara fiókát és jákófiókát.
Ekkor elhatároztam, hogy egyszer én is felnevelgetek egyszerre 2 jákófiókát.
Tegnap végre teljesült az álmom, délután negyed 5-kor hazaértünk a 2 négyhetes fiókával.
A tenyésztőjük 2-kor megetette őket, elmondta, hogy 4 óránként esznek tejfölsűrűségű Kaytee Exact tápból 9-9 ml-t.
Mikor hazaértünk, már kb. 10 perce aludtak, nagyon elfárasztotta őket ez a hosszú út. 6-kor üres volt már a begyük, de nem ébredtek fel. Aztán ahogy megbolygattam őket, néztem a begyüket, felébredtek és elkezdtek kaját kunyerálni. Még mindig nagyon elesettek, fáradtak voltak.
10-10ml-t ettek, s meg sem látszott a begyükön.
Este 10-kor felébredtek, s kérték a kaját. Kb. negyedóra múlva üres volt a begyük, így megetettem őket, szintén 10-10ml tápot ettek.
Ma reggel 6-ig bírták, ekkor felébredtek, s nagyon éhesek voltak már. Kaptak enni, de úgy látszik, nem volt elég nekik a 10-10 ml, mert fél 10-kor üres volt a begyük és fel is ébredtek.
Megetettem őket, aludtak fél 2-ig, megint teljesen üres volt a begyük, így megetettem őket, most 11ml-t ettek, a begyük így normális volt, s bírták este 6-ig, amikor kényelmesen megettek fejenként 11ml-t.
Megismerik a hangomat, válaszolgatnak a maguk módján, hacsak tehetik, bújnak hozzám.
Már most meg lehet őket különböztetni egymástól. Mangó kicsit nagyobb, s kerekebb a szeme, Málna kicsit kisebb, neki a szeme is kisebb. Mangó sokkal élénkebb, ő mászott először fel a tenyerembe, őt nehezebb letenni, elaltatni, többet kiabál. Málna nyugisabb, többet alszik, kevesebbet kiabál és halkabban.
Mosolyogtam ma, mert mindkettő rámorgott Kittire. Ilyet sem hallottam még, ilyen kis picúrok, de morogni már tudnak:-)))