Sokat fulladok, csúnyán visszamaradt ez a szövődmény az influenza után...olyannyira, hogy mennem kellene tüdőgyógyászhoz, de másfél hónapra sikerült időpontot kapnom, ez április vége.

A két kis jákó színt váltott. Mangó tollai sötétebbek, mint Málnáé. Betollasodott a szárnyuk, a mellkasuk jó része, a fejük is tollas, most a hátukon növesztgetik a tokokat, tollacskákat.

Már leugrálnak kisebb magasságokból a szárnyaikkal olyan repülésre hasonlító mozdulatot téve közben. Csak puha felületre engedem őket ugrani, ahol tudok vigyázni, nehogy baj érje őket.

A karmocskáikkal nagyon erősen kapaszkodnak, erős, hegyes pengéket növesztettek. Mikor nem akarják, hogy letegyem őket, belekapaszkodnak a kezembe, a bőrömön át kis pontszerű vérzést előidézve.

Még mindig mindent együtt csinálnak, szinte folyamatosan fizikai kapcsolatban vannak egymással, kivéve, mikor eljön az idő és próbálom a helyükre tenni őket, mert akkor Málna felszalad a nyakamba, s csak bújik, farol egyre hátrébb, nehogy a helyére tudjam tenni, Mangó pedig hagyja magát a helyére tenni, de amikor már ott van, mindig kiugrik, s kezdhetem elölről.

Mintha egy zsáknyi gilisztát próbálnék egy kisebb májkrémes konzervdobozba belegyömöszölni:-))))

Azt is megfigyeltem, hogy ők nem annyira ragaszkodnak hozzánk, nem lógnak annyit rajtunk, mint az egykeként nevelgetett arák. Az arák folyamatosan igényelték a közelségünket, a törődésünket, foglalkozni kellett velük, a két jákó szemmel láthatólag kiválóan elvan egymás társaságában, elég, ha megetetjük őket és tisztába tesszük a helyüket.

Egyik nap az oldalamhoz bújva pihengettek, mikor inni próbáltam egy színes Kubu-s üvegből. Málna nagyon hangos, mély hangzású morgásba kezdett felém nyújtott, kitárt csőrrel, majd szinte azonnal Mangó is. Hiába tettem le az üveget, nem nyugodtak meg, beszélhettem én hozzájuk. Nem engedték, hogy hozzájuk érjek, elhátráltak, folytatva a kitárt csőrrel való morgást. Miután nem boldogultam máshogy, óvatosan letakartam őket az ismerős törölközőjükkel, s ekkor azonnal abbamaradt a morgás. Gyorsan meg is nyugodtak, elaludtak.

Nagy élmény ez a két picúr:-)))